A francia alkotók megirigyelhették a fővárosukban játszódó, ám amerikai L’ecsó sikerét, és honi gyártásban vitték filmre Bibo Bergeron saját történetét. Az előző századfordulót követő években játszódik a film, a medréből kilépő Szajna elöntötte Párizst, az emberek deszkapallókon járnak. A mozigépész Emile szerelmes a pénztáros Maudba, de félénksége megakadályozza, hogy randevút kérjen a lánytól. Barátja, a nagyszájú fuvaros, a viccmester Raoul istápolja lelkét, s látja el tanácsokkal, mellesleg viszi magával fuvarjaira. Így kerülnek egy éppen külföldön tartózkodó professzor titokzatos pálmaházába, ahol Raoul az intelem ellenére mindent kipróbál, mire való, amit csak kémcsőben talál. Nem meglepő, ha gyorsan kreál egy szörnyet, rászabadítva az egyébként is elcsigázott párizsiakra.

A szörny – „aki” valójában egy háromméteres bolha – Lucille mulatójában lel menedékre, ahol gyorsan kiderül: amilyen csúnya, olyan kiváló a hangja, és gitáron, zongorán is úgy játszik, mintha mindig azt tanulta volna. A közönség is gyorsan megszereti az álruhába bújtatott szüleményt, csak egy valaki akarja elpusztítani mindenáron, a város kormányzóbiztosa. Gonosz terve abban áll, hogy ha elteszi láb alól a rettegett mumust, ő lesz Párizs megmentője, s úgy nagy eséllyel indulhatna a polgármester választáson. Megkezdődik a hajsza keresztül a városon, a két fiú, Lucille, a professzor intelligens majma és a bolha menekül a gonosz politikus elől. Szerencsére Maynott felügyelő résen van, és még időben letartóztatja a pökhendi gazembert.

A történet érthető és befogadható, a szívnek kedves, a gyermek tud kinek szurkolni. A film szépen megrajzolt, látható, hogy nem sajnálták a pénzt a megvalósításra, Luc Besson jó munkát végzett. A zene szívhez szóló, s talán egy-kettőből még sláger is lehet.
Szöveg: Velkei Tamás

A párizsi mumus 3D
Színes, magyarul beszélő, francia animációs film, 90 perc, 2011