Akkor ugyanis fenekestül fordul fel élete, nyakába szakadnak háziasszonyi, anyai teendők, nevelni kellene lányait, miközben közeledik a nap, amikor a nagy családi gyűlésen eldől, kinek adják el a família tulajdonában álló hatalmas szűzföldet az egyik szigeten.

Nem sokkal később közlik vele az orvosok, hogy nincs értelme tovább gépekkel életben tartani feleségét, mert soha nem épül már fel a kómából. Végrendeletének megfelelően le kell őt kapcsolni a készülékekről. A baj csőstül jön, csúnya titkok derülnek ki, a szálak pedig szép lassan összeérnek…

Alexander Payne eddig jobbára „csak” forgatókönyvíróként jeleskedett (a 2005-ös Kerülőutakért Oscar-díjat is kapott), bár már dirigált stábot. E rendezése ugyancsak elismerést érdemel, saját forgatókönyvét jól adaptálta, nincsenek benne fölösleges körök, és okos húzás a jól dörmögő George Clooney (szerepe szerint Matt King) narrátorrá avanzsálása, a széljegyzetek jól követhetővé teszik a sztorit.

Clooney már az Egek urában is megvillantotta kivételes képességeit (igaz, a történet is egyedi volt), ezúttal is meggyőző, erős karaktert hoz. Jól kiegészítik egymást a nagyobbik lányát megformáló Shailene Woodley-val, igazi szövetségesekké válnak a történet során. Nagyszerűen formált mellékszerep a lány kissé dinka barátját játszó Nick Krause-é és a nagyapát alakító Beau Bridgesé is.

A drámában kiváló ütemben váltják egymást a tragikus és komikus részek, hol szívbemarkoló a cselekmény, hol elképesztően vicces. A feszültséget sikerrel oldja a rendező a hagyományos helyi zenével, amely mellől nem tágít a közel két óra során. Ettől egészen különlegessé válik a film hangvétele; kórházi ágy mellett révedeznek kisírt szemmel a családtagok, miközben kellemes hangú fiatalember énekel hawaii hangszereléssel – egészen bizarr.

A családszociológiai elemzésen túl társadalmi, valamint tradicionális kérdések feszegetésére is marad ereje a forgatókönyvíró-rendezőnek. Hogyan bánjunk a ránk hagyott örökséggel? Gyarapítsuk, őrizzük, ápoljuk, netán tegyük pénzzé, ha lehet? Mit érnek az anyagi javak a hagyományokkal szemben? Miként őrizheti meg morális felsőbbségét emelt fővel az ember kiszolgáltatott rokonai, embertársai között? De tágítva a kört: hogy hagyhatta egy betelepült nép – még ha később maga is lokálpatriótává vált – elkorcsosodni a neki kirendelt földi paradicsomot? Toronyházakkal, kis túlzással telkenként épített repterekkel, autópályákkal elcsúfítva. És mindezt meddig lehet még folytatni? Minden kérdést Matt King nem tud megfelelni, de irányt mutat. Követendőt.