Adam átlagos huszonéves amerikai srác, reggelente fut, van barátnője, jó munkája, amit még szeret is. Már-már tervezi kapcsolatának révbe juttatását, amikor egy rutinvizsgálat során kiderül: rendkívül ritka daganatos betegség támadta meg a gerincét. A túlélési esélye ötven százalék.

Napok alatt omlik össze körülötte minden. Édesanyja, aki egyébként is Alzheimer-kóros apját istápolja, teljesen odalesz, barátnője megcsalja egy hippi festővel, mindeközben megkezdik rajta a kemoterápiát.

Csak barátja, a nőcsábász, sörszagú Kyle tartja benne a lelket, igaz, ő is gyakran használja fel csajozásra barátja betegségét. És Katherine (akit az Egek urában és az Alkonyat trilógiában feltűnő Anna Kendrick alakít remekül) a kórházi pszichológus gyakornok, akinek Adam a harmadik páciense.
A betegséget végül csak műtéttel lehet kezelni, amely végén a főhős abba az ötven százalékba esik, amelyet azok alkotnak, akik megússzák a halálos kór támadását.

A film nagy erénye, hogy úgy nyúl a témához, úgy balanszíroz a tragédia és komédia papírvékony mezsgyéjén, hogy átfogó képet kapunk, milyen érzés szembesülni egy ilyen súlyos betegséggel, mi játszódik le a páciensben, napról napra. Hogyan válik egykedvű, nyugodt, beletörődött emberből egyre idegesebb, szélsőségesebb, pótszerekhez és a televízióhoz menekülő, végül őrjöngő csontvázzá Adam.

Ugyanakkor a film telis-tele van mókás snittekkel, néha hahotázunk, elsősorban a kissé egyszerű, ám véleményét mindig köntörfalazás nélkül feltáró Kyle jóvoltából, de mellette gyakran mosolyoghat a néző a főhős öniróniáján is. Szívet melengető Katherine csetlő-botló gyakornoka, aki miközben igyekszik másokon segíteni, maga is segítségre szorul: amellett, hogy kocsija kész szemétdomb, mert nem tud megszabadulni a tárgyaktól, folyton a Facebookon lóg, volt pasiját vizslatva. Az is kedves, ahogy egyre közelebb érzi magához a betegséggel küzdő Adamet.

A rendező a jól megkomponált jellemrajzok, helyes színészi vezetés mellett naturális, majdhogynem steril helyszínekkel, egyszerű képekkel és jól összeválogatott betétdalokkal operál. A forgatókönyv talán csak a végén sűrűsödik össze/gyorsul fel picit, de senki nem bánja, a film vége ugyanis az igazi „gondold te tovább” befejezés. És mi azt gondoljuk, hogy Adamnek ma is kutya baja.
Szöveg: Velkei Tamás