|
Ritkán fordul elő, hogy ugyanazon a napon két eseményszámba menő kiállítás is nyílik a fővárosban. Pedig most egészen pontosan ez történt: szeptember 29-én, délután négykor nyitották meg az eddigi legnagyobb retrospektív tárlatot André Kertész munkáiból a Nemzeti Múzeumban, két és fél órával később pedig a 2011-es World Press Photo-t a Néprajziban. Két nagyon eltérő, nagyon más kiállítás, minőségét és fontosságát tekintve is. Az utóbbi kiállításról írok most. |
 Teljes cikk megtekintése |
|
|
Féner Tamás Kossuth-díjas fotográfusnak az elmúlt csütörtökön nyílt meg a legújabb tárlata a Várban, az Országos Széchényi Könyvtár Ereklyetermében. Korántsem monumentális kiállítás: 28 nagyméretű, zömmel négyzet alakú képről van szó mindössze. De más (művészi) tekintetben meg nagyon nagy kiállítás; és nagyon nagy élmény. |
|
Teljes cikk megtekintése |
|
|
(avagy az államtitkár Mercedese leparkol a Műcsarnok előtt)
Nyilvános megnyitó nem is volt. Ez tulajdonképpen elképesztő egy olyan csapat szerepeltetése esetén, amely annak idején tömegjelenetekre szakosodott. A Műcsarnok nevű kultúrmonstrum szemmel láthatólag nem merte felvállalni az esetlegesen egyszerre megjelenő nagyszámú rajongó (? érdeklődő? ember?) kulturált mozgatását. Volt hát egy délutáni, kapkodó sajtóbemutató — meg egy szinte titokban végbevitt, fülbesúgásos megnyitó, afféle intimbetétként. Némi performansz, mint hírlik, mégsem volt elkerülhető. Hogy aztán ezt Szőcs Géza kulturális államtitkárnak vagy Wahorn András láncfűrészes reagálóművésznek köszönhetjük, arról természetszerűleg megoszlanak a vélemények. |
|
Teljes cikk megtekintése |
|
|
Adott egy épp most 80 éves hölgy, szakmáját tekintve fotóriporter. Analóg gépeken készített fekete-fehér színházi fotói annak idején közismertek voltak, némelyikük — túlzás nélkül — legendát is teremtett. Mindez azonban régmúlt időben (plusquamperfectum) van mondva: a hölgy már húsz éve nem vett fényképezőgépet a kezébe. Mit mondhatnak a képei ma, maradt-e érvényességük? |
|
Teljes cikk megtekintése |
|
|
A konstruktivizmus jeles magyar képviselőjének, Moholy-Nagy Lászlónak 1975 óta nem volt itthon válogatott életmű-kiállítása, de most a Ludwig Múzeum (Robert Capa, Kepes György és Martin Munkácsy után) az ő munkáiból is összeállított egy reprezentatív tárlatot. Elmélyült, figyelmes nézelődéssel jó néhány órát eltölthetünk a kiállítótermekben. |
|
Teljes cikk megtekintése |
|
|
A Szépművészeti Múzeumban körülbelül 200 fontos kép látható szeptemberig: a Nyolcak elnevezésű, száz évvel ezelőtti művészcsoport összegyűlt-megmaradt-összevadászott munkái. Meg kell nézni ezeket a műveket; ilyen erős ütés ugyanis ritkán éri az embert. Ezek a festők ott, akkor, voltak valakik; akkor, ott tényleg történt valami. Műteremforradalom. És műtermen kívüli forradalom. |
|
Teljes cikk megtekintése |
|
|
Létezik egy fiatal művész(?)csoport, így mutatkoznak be az interneten:
„A Valyo csoport néhány lelkes budapesti fiatalból áll. Imádjuk a Dunát és a várost. Az életünket csak itt tudjuk elképzelni, de szeretnénk jobbá tenni az életterünket. A csapat neve a város és a folyó szavakból alakult ki (VaLyo). A magunk eszközeivel szeretnénk összekapcsolni Budapest belvárosát a legnagyobb természeti kincsével, a Dunával. A folyót és partját a kikapcsolódás és a sport területeként képzeljük el, ezért Duna-parti eseményeket szervezünk. Ilyen volt az Éjszakai Kacsakődobó bajnokság, a Fahalhorgász verseny vagy a Duna-parti óriás sakk. Legújabb projektünk a Duna napon megnyíló Duna Tanösvény, amely a művészet segítségével próbálja a folyópartra csábítani a főváros lakóit.
|
|
Teljes cikk megtekintése |
|
|
A fenti címmel, Magyarország soros elnökségének kapcsán, az Olasz Köztársaság nemzeti ünnepének 150. évfordulóján nyílt tárlat a Magyar Nemzeti Múzeum Rotundájában.
A vándorkiállítás anyagát a firenzei Alinari Múzeumban állították össze azzal a céllal, hogy bemutassák az olaszok számára oly fontos gondolatatot: Európa országai, népei a sok különbözőség ellenére is összetartoznak, közös örökségünknek közvetítő szerepe van az egyes népek, országok között. |
|
Teljes cikk megtekintése |
|
|
Kolundzsija Gábor budapesti dunai rakpartokat bemutató szabadtéri kiállítása 2011. május 29-én, vasárnap nyílt a Petőfi téri Duna Korzón. A Külügyminisztérium támogatásával létrejött kiállítás az uniós magyar elnökséghez és a Duna Stratégia elfogadásához kapcsolódik. Az eseménynek külön jelentőséget ad a rakpartok közeli műemlékké nyilvánítása és a májusban elfogadásra kerülő Világörökség törvény.
|
|
Teljes cikk megtekintése |
|
|
Elég körülnézni ott, ahol éppen vagyunk. Korunk tárgyi kor, tele gyorsan fontosságukat vesztő és még annál is gyorsabban tönkremenő tárgyakkal. És akkor meg hova tegyük őket? Marcus Aurelius 1800 éve írta (filozófusként szembesülve a kérdéssel, hogy miért van olyan rengeteg csúf, hitvány, sikerületlen dolog a világon, és főleg, hogy miért vannak ezek annyira szem előtt), hogy „a természetnek nincs félreeső helye”. Szavait ma már riasztóan jól értjük.
|
|
Teljes cikk megtekintése |
|
|
|
