A rakodópart kövei - szabadtéri kiállítás a Petőfi téren |
| 2011-06-08 14:01:40 |
 |
Kolundzsija Gábor budapesti dunai rakpartokat bemutató szabadtéri kiállítása 2011. május 29-én, vasárnap nyílt a Petőfi téri Duna Korzón. A Külügyminisztérium támogatásával létrejött kiállítás az uniós magyar elnökséghez és a Duna Stratégia elfogadásához kapcsolódik. Az eseménynek külön jelentőséget ad a rakpartok közeli műemlékké nyilvánítása és a májusban elfogadásra kerülő Világörökség törvény.
|
|
A nagyméretű (kb. 50 méter hosszan nyúló, nagyon sok képet és még több információt felvonultató, kitűnően szerkesztett és szövegezett) kiállítás A rakodópart kövei címet viseli.
A szerkesztő bevezető vallomása a következőképpen hangzik:
„Budapest a világ legszebb fekvésű városai közé tartozik. Szépségét három tényezőnek köszönheti: van vize (Duna), hegyei (Várhegy, Gellérthegy, budai hegykoszorú) és magas szintű építészete (eklektika). Az összképben döntő fontosságúak a különös gondossággal kiépített rakpartok, a gyönyörű hidak és a Duna-parti épületsorok, amelyek hallatlan értéket alkotnak, és méltóak arra, hogy így, együtt őrizzük meg őket az utókor számára.
Budapest jellegzetes egyéni arculata a kiegyezéstől az I. világháborúig tartó rendkívül dinamikus korszakban alakult ki, amelynek végén alig lehetett ráismerni egykori önmagára. Városunk e korszaka az ’amerikai ütemű’ növekedéssel vált emlékezetessé, amelynek révén Budapest Bécs méltó párja, versenytársa lett. Ez az elképesztő méretű fejlődés ráadásul értékek létrehozásával, a városkép gazdagításával járt együtt. Ennek eredménye az eklektikus városmag, amely városunk önálló karakterét, egyéni arculatát és hangulatát adja, amire ma is büszkék vagyunk, ami Budapest igazi vonzereje. Mindaz, ami azóta történt, erre rétegződik, gazdagítva, vagy szegényítve azt.
Magam is azért lettem urbanista, mert Budapest elvarázsolt. Vonzalmam azóta is tart, bárha viszonzatlan ez a szerelem. Talán ha máshol születek és növök fel, más, alkalmasint sikeresebb pályát választottam volna, de gyerekkorom óta meghatározza érdeklődésemet ez a város.
Másik kedvencem a Duna. Ezt már nehezebb kifejteni: úgy érzem, hogy valamennyi folyó közül ez áll hozzám a legközelebb. A Duna: városunk lelke. Ha nincs Duna, nincs Budapest. A világ folyói közül ez érinti a legtöbb országot, szám szerint tízet, összekötve, amit az ember elválasztott. A Duna ezért több mint folyam: jelkép. Ezt a legjobb művészek is érezték, amit több kitűnő műalkotás bizonyít, és nem csak hazánkban.
E két ’vonzalom” a rakpartoknál olvad össze, válik eggyé. Budapestet méltán nevezik a Duna gyöngyének: ez a város büszkélkedhet a legszebb dunai látképpel, amit elődeink nagyszerű alkotása, a rakpartok foglalnak méltó keretbe. Ez a kiállítás tisztelgés mérnökeink e monumentális műve előtt, amely minden tekintetben kiállta az idő próbáját.
E tárlat egyben sajátos tisztelgés József Attila előtt is. Engem az ő költészete érintett meg leginkább. Nem azért, mert magam is a költészet napján születtem, hanem mert ő magas szintű beavatott volt. Ezt éppen ’A Dunánál’ című verse mutatja nekünk elementáris erővel. E művét a kortársak is nagyra értékelték, ezt bizonyítja az a fénykép is, amely József Attiláról készült a rakparton, mintha a híres versét írná. Szobrát is stílszerűen a Duna-partnál helyezték el, a költőt a rakodópart alsó kövén mutatva.
Fogadják szeretettel és megértéssel kiállításomat!
— Kolundzsija Gábor —„
*
A kiállítás ismertetése a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal honlapján:
„Budapest a világ legszebb fekvésű városai közé tartozik. Szépségét három tényezőnek köszönheti: van vize (Duna), hegyei (Várhegy, Gellérthegy, budai hegykoszorú) és magas szintű építészete (eklektika). Az összképben döntő fontosságúak a különös gondossággal kiépített rakpartok, a gyönyörű hidak és a Duna-parti épületsorok, amelyek hallatlan értéket alkotnak, és méltóak arra, hogy így, együtt őrizzük meg őket az utókor számára.
Budapestet méltán nevezik a Duna gyöngyének: ez a város büszkélkedhet a legszebb dunai látképpel, amit eleink nagyszerű alkotása, a rakpartok foglalnak méltó keretbe. A rakpartoknak a város életében és fejlődésében betöltött szerepét nehéz lenne túlbecsülni. A Duna szabályozása és a rakpartok kiépítése nemcsak árvízvédelmi, közlekedési és kereskedelmi szempontból, hanem a városfejlesztés és városrendezés terén is meghatározó jelentőségű volt.
A rakpartok kiállták az idő próbáját, és a Duna-parti látkép szerves részévé váltak. E nagyszerű mérnöki művek védelmével is elő kell segíteni fővárosunk egyedülálló – a világörökségek között méltán számon tartott – dunai panorámájának megőrzését.
A Magyar Urbanisztikai Társaság Budapesti és Pest megyei Területi Csoportja – amelynek elnöke vagyok – 2003. május 22-én pódiumbeszélgetést rendezett a budai alsó rakpart szélesítéséről. A pesti Vigadó kamaratermében tartott rendezvényen megjelentek a projekt tervezői, civil szervezetek képviselői, független szakértők, műemlékvédők. Román András, a közelmúltban elhunyt kiváló műemlékvédő ekkor hívta fel a figyelmet, hogy a rakpartok igen értékes emlékek, a szakma mulasztása, hogy a védelmük nem történt meg.
A védetté nyilvánítást végül – egy általam összeállított kutatási anyag alapján – a Budapest Világörökségéért Alapítvány kezdeményezte. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál igen pozitívan fogadták a kezdeményezést, és 2006. nyarán előterjesztették a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma felé. A védelem Budán a Komjádi Béla utcától a Petőfi hídig, Pesten a Dráva utcától a Déli összekötő vasúti hídig terjedne, azonban a rendelet mind a mai napig nem került kihirdetésre.
Egy ilyen nagyságrendű mérnöki alkotás műemléki védelmére eddig nem volt példa. Ezért is tartom fontosnak, hogy felhívjuk a figyelmet a rakpartok értékeire és a világörökségként védett Duna-parti látkép formálásában betöltött döntő szerepükre. A kiállítás a 2007. július 12-én nyílik a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal székházában.
Az anyag szakmai alapossággal mutatja be a rakpartok kialakítását, de úgy, hogy a szélesebb közönség figyelmét is felkeltse. A kiállítás ugyanis szokatlan nézőpontból, különleges képekkel mutatja be Budapest legszebb részeit. Ezért még nemzetközi téren is figyelemre számíthat. Az anyagot igény esetén külföldi magyar kulturális rendezvények keretében is be lehetne mutatni. Ez a városunk iránti nemzetközi érdeklődést is növelheti. Igény esetén lehetőség lesz idegen nyelvű képaláírások készítésére.
***
A Duna több mint folyam: jelkép. Ezt a legjobb művészek is érezték, amit számos kitűnő műalkotás bizonyít, és nem csak hazánkban. Az első részben – a kiállítás fent vázolt céljainak rögzítése után – ezeket mutatjuk be.
A második rész a szabályozatlan Dunáról szól. Egykorú festményeken, metszeteken és térképeken mutatja be a zabolátlan folyamot. Megemlékezünk az 1838-as jeges árvízről, ugyancsak eredeti képekkel illusztrálva. Ezután a szabályozásra irányuló megvalósulatlan tervek következnek. A rész a szabályozás előtt épített első rakpart-szakaszok ismertetésével zárul.
A harmadik rész a Duna szabályozásáról és a rakpartok kiépítéséről szól. Eredeti térképeken és archív fotókon mutatja a szabályozás munkálatait és a rakpartok párhuzamosan folyó kialakítását. Ezután az 1876-os jeges árvíz leírása következik, amelyet azóta is mértékadónak tekintenek. Ezt a további munkálatok ismertetése követi.
A negyedik rész a rakpartok kialakítását ismerteti. Előbb bemutatjuk a rakpartok különböző típusait, majd a szerkezeti megoldások ismertetése következik, egykorú és újabb keletű ábrák segítségével. Végül a védművek fenntartását ismertetjük. Az egyes rakpart-szakaszok azonosítását áttekintő táblázat és térkép segíti.
Az ötödik – a leghosszabb – rész virtuális időutazásra hív. Archív és mai fotók segítségével mutatja meg a rakpartok kiépülésének és alakulásának folyamatát, a két parton végigmenve. Ezt még két nagyméretű archív panorámakép is kiegészíti, a Duna jobb- és balpartjáról (a mai panoráma a kiállítóterem előtti teraszról élőben látható).
A hatodik rész a védművek árvízvédelmi szerepéről szól, néhány különösen magas árvíz leírásával, képekkel illusztrálva.
A hetedik rész a kiállítás aktualitását adó eseményekről szól. Leírja a budai alsó rakpart kiszélesítésének megakadályozásáért folytatott harcot, amelyet civil szervezetek vívtak meg sikerrel. Másrészt ismerteti a rakpartok védetté nyilvánításának folyamatát. A kiállítás a rakpartoknak a város életében és fejlődésében betöltött pótolhatatlan szerepének, önmagán túlmutató jelentőségének hangsúlyozásával zárul.
A kiállítás korabeli festményeken és metszeteken, régi és mai fotókon, egykorú térképeken és eredeti terveken mutatja be a Duna szabályozásának és a rakpartok kiépítésének hatalmas munkáját. Összesen mintegy 200 kép jelenik meg, amelynek közel kétharmada archív, a legkülönbözőbb közgyűjteményekből válogatva.”
Budapest, 2007. június 25.
Védnökök:
Habsburg Ottó és
Johannes Hahn, az Európai Unió regionális biztosa.
A kiállítás 2011. május 29-től június 27-ig tekinthető meg.
Fotók: Oravecz Dénes
|
|
|
|
|
|
|
|
300 Ft.
|
|
|
|
300 Ft.
|
|
|
|
400 Ft.
|
|
|
|
300 Ft.
|
|
|
|
|
|
Több eladó könyv