Újrahasznosított kisképzősök a Ráday Képesházban |
| 2011-05-15 12:03:52 |
 |
Elég körülnézni ott, ahol éppen vagyunk. Korunk tárgyi kor, tele gyorsan fontosságukat vesztő és még annál is gyorsabban tönkremenő tárgyakkal. És akkor meg hova tegyük őket? Marcus Aurelius 1800 éve írta (filozófusként szembesülve a kérdéssel, hogy miért van olyan rengeteg csúf, hitvány, sikerületlen dolog a világon, és főleg, hogy miért vannak ezek annyira szem előtt), hogy „a természetnek nincs félreeső helye”. Szavait ma már riasztóan jól értjük.
|
|
A természet megóvása, a pazarlás megállítása, az eredeti környezetünk védelme újabban sokak mindennapos szempontja lett. (Szó legalábbis gyakran esik erről.) Az újrahasznosítás is ilyen elterjedt törekvés már. A műanyagból gyártsunk másik műanyagot, az elavult bármiből valami most-éppen-szükséges bármit. Mennyiben lehetséges mindez?
Részben feltétlenül. Sőt lehet ilyen ügyekben hatóságilag akciózni. Lehet hozzájuk pénzeket, pályázati szempontokat rendelni. Lehet pedagógiai programokat írni e témákra. És lehet természetesen művészieket is. Amúgy is pop-art korban élünk: minden számíthat értékesnek, ha úgy nézünk rá. De tulajdonképpen nem is kell, hogy értékes legyen: elég, ha érdekes. Hulladékból műalkotást, mindennapi használati tárgyakból új minőséget csinálni; irónia nélkül mondom: miért ne lenne ez járható út? Járják már jó ideje. Művészettörténeti kézikönyvek írják (tényleg úgy van-e, ki tudja), hogy a kollázst pl. egy Kurt Schwitters nevű pénztelen, különc dadaista indította el kilencven éve. Felragasztgatta a zsebében talált kacatokat néhány papírlapra, és kiállította. Tetszettek. Biztosan ízléses cuccok voltak. Na meg olyan volt a kor. A mi Örkény Istvánunk is egy közönséges villamosjegyet emelt az egypercesei közé. „Gátlástalanul” lemásolta a ráírt információkat, majd címet rendelt hozzá. (Mi mindent kell tudni.) Ő is művet csinált valami mindennapiból: újrahasznosította azt. Már amennyiben elfogadjuk, hogy egy cím új értelmezést jelenthet. De azt hiszem, ez vitán felül áll. Kreatívnak tekintjük tehát Örkény István tettét.
Valóban, legfőképp a kreativitásról van itt szó, korunk egyik varázsszaváról, erről a — szerencsére — azért nem túl ritka képességről. Csányi Vilmos etológus véleménye legalábbis ez:
„Mindenki kreatív, aki beszélni tud. Az ember jellemzője a kreativitás. Ha elmond egy történetet arról, hogy tegnap mit csinált, akkor természetesen nem pontosan azt mondja, ami történt, hanem az eseményekből alkot egy kis mesét, ez egy kreatív folyamat. Minden más tevékenységben is ugyanez a készség jelentkezik... Nem gondolom, hogy ez valami különleges dolog lenne, ez a tulajdonság mindenkiben megvan, csak a rossz nevelés elfojtja a gyerekekben a kreatív képességet, és nem magyarázzák el nekik elég sokszor és elég jól, hogy mindenki ért valamihez...”
A pszichológus szerint a kreativitás tulajdonképpen egyszerű dolog: az ítélkezés elfogulatlanságából fakad. Ezt a gyermekkorban mindennapos képességünket minden erővel őriznünk kellene. Vagy, ha már megkopott, visszaszerezni. Erre szerinte vannak nem is túl bonyolult technikák.
„…arra kell törekednünk, hogy legalább naponta egy-egy dolgot, jelenséget vagy eseményt szinte a kisgyermek naiv rácsodálkozásával vegyünk szemügyre. Magát a dolgot kellene megbámulnunk a maga valóságában, függetlenül attól, hogy mit tudunk vagy tanultunk róla. A gyakorlatnak az a lényege, hogy ne tekintsünk semmit sem evidensnek, magától értetődőnek, ne skatulyázzunk be semmit, hanem használjuk saját ítélőerőnket, problémalátásunkat. Ennek egyik előfeltétele, hogy próbáljunk elvonatkoztatni saját személyünktől, a jelenséget önmagában figyeljük meg és értékeljük, függetlenül attól, hogy ez számunkra kellemes vagy kellemetlen, s milyen érzéseket és asszociációkat kelt bennünk.
…Kezdetben egyszerű feladatokat kell magunk elé tűznünk. Például vegyünk szemügyre egy gyufaszálat, jól nézzük meg, milyen, és próbáljuk elgondolni, hogy mi mindenre lehetne még felhasználni a tűzgyújtáson kívül. Ugyanígy járhatunk el más egyszerűbb tárgyakkal is — ha eltekintünk mindattól, amit már megszokottan tudunk róluk. Fokozatosan nehezítsük a gyakorlatokat addig a szintig, amíg eljutunk az ember, az emberi cselekvések elfogulatlan megítéléséhez.
…És ugyanígy: hagyjuk hatni magunkra a naplementét, egy hegyet, egy fát, virágot, állatot. Ha zenét hallgatunk, átmenetileg felejtsük el a zeneszerzőt, a karmestert, az egyes hangszerek szólamait, adjuk át magunkat csak a hangzásnak.
E gyakorlat sikerének a legnagyobb akadálya az egocentrizmus és az előítélet. Eredménye az önálló gondolkozás és az empátiás készség fejlődése.”
(Popper Péter: A belső utak könyve)
Nos. A kisképzősöknek (egy Comenius-pályázat keretében) úgy két éve előírták, hogy legyenek kreatívak, és tetszés szerinti dolgokat hasznosítsanak újra művészileg. Tehát nézzenek más szemmel a tárgyakra, és hozzanak létre belőlük másféle tárgyakat. Az eredmény legyen meghökkentő, izgalmas, érdekes, találékony. Ebből nyer majd pénzt az iskola.
A dolog adja magát, mivel a séma roppant egyszerű. Az átalakításnak a végeredményen látszódnia kell. Vagyis: érzékelnünk kell, hogy miből lett az alkotás. És hogy miféle eljárással mivé alakult. Így hát mindenképp csak figurális eredmény születhetett, még ha az a valami esetleg csak egy textilminta is.
Mindenki kreatív, ha megmondják neki, miképp legyen az. Tényleg létezik ez a tanítható, kiprovokálható, előhívható kreativitás. Létezik, még ha önmaga paródiája is valamiképp. Még ha paradoxon is. Mérei Ferenc azt mondta erről: az ő pedagógiai képessége pl. abból áll, hogy még a legfafejűbb embert is be tudja valamilyen szakmai tevékenységre programozni.
A Ráday Képesház tárlatán is akadnak ilyen átlag-kreatív végtermékek: érdekesek, de amúgy semmi különös.
Az igazán jó produktumokhoz azért több kell. Még valami plusz. Erősebb ötlet, elvarázsoltabb pillanat, szerencsésebb kéz — bármi. Erősebb odafigyelés.
A kisképzős kiállításon szép számban akad ilyen is. Sőt azt hiszem, a művek többsége ilyen. Ott bennük a plusz, a szerencsés kéz. Be kell menni, szemlélődni. Nagyon látható. És ez örömteli.
És akad néhány kiemelkedő alkotás, néhány igazán „nagy mű” is ezen a tárlaton; ami már a harmadik szint. Ezekben már megjelenik valami nem várt műgond, szakmai tudás, időráfordítás, a részletek makacs (talán feleslegesnek is tűnő) kidolgozása. És főként ott az igazi, a nem tanult és nem provokált eredetiség, ami ráadásul nem akad el menet közben. A nem középiskolás fok. Ezeknél a műveknél a „honnan”, a „miből” tulajdonképpen nem is annyira fontos már. Ezek a kiinduló paraméterek alig hívják fel magukra a figyelmet. Mindegy, milyen pályázatra, milyen indíttatásból keletkeztek. A műalkotás önmagában is megállja a helyét: autonóm.
A művészet talán mégis itt kezdődik. De az valószínű, hogy itt végződik. Izgalmas, érdekes, ingert adó szinte bármi lehet. De az igazi az, ami igazi. Ezekért az igaziakért (és persze a már említett nagyszámú nagyon ügyes többi műért) érdemes bekanyarodni még egy hétig a Ráday utcába.
Konkrét műveket nem fogok említeni, még kevésbé minősíteni. Tessék szabadon választani.
Bélai Béla
Fotók: Oravecz Dénes
*
A kiállítási meghívó szövege:
„Sok szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját
a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium, valamint az olaszországi Instituto Statale D’arte “FAUSTO MELOTTI” művészeti szakközépiskola közös kiállításának megnyitójára a Ráday Képesházba 2011. május 16-án 18 órára.
A kiállítást megnyitja: Maria Vollnhofer D’Innocenzo
A kiállítás megtekinthető már megnyitó előtt is: 2011. május 5–19-ig, hétfőtől péntekig 10–18 óráig, szombaton 10–14 óráig. Cím: IX., Ráday u. 25. Kulcsot a Ráday Könyvesházban (Ráday utca 27.) kell kérni.
2011. május 5-től 19-ig projektzáró kiállítást rendezünk a Ráday Képesházban (Budapest, IX.ker. Ráday utca 25.) a diákok alkotásaiból, melyek az újrahasznosítás jegyében születettek. Láthatóak lesznek itt fantáziadús ruhák és fejdíszek szivacsból, fémfóliából, szívószálból, drótból, ékszerek gitárhúrból, sörösdoboz kastély és elektronikai varrószett, valamint sok más érdekes tárgy, ami csak egy mai tizenéves agyából pattanhat ki.
Az olasz iskola diákjainak munkái május 14-től 19-ig teszik teljessé a kiállítást.”
|
|
|
|
|
|
|
|
300 Ft.
|
|
|
|
300 Ft.
|
|
|
|
400 Ft.
|
|
|
|
300 Ft.
|
|
|
|
|
|
Több eladó könyv