A darab nem túl bonyolult, két fiatal a véletlennek köszönhetően a felkelő nap sugarainál egy parkban találkozik, kölcsönösen rokonszenveznek egymással, amelynek nem is lehet más a vége, mint boldog befejezés. A hangsúly a két végpont közötti cselekményre összpontosít: milyen trükkökkel próbál hódítani a férfi, miként állja az ostromot a nő, aki aztán kelepcét állít a szerelmes hősnek (aki valóban azzá válik, lévén a megismerkedés után rögtön héttől párbajoznia kell a közeli ligetben), hogy aztán majdnem saját csapdájába essen. A darab nem más, mint két szerelmes kedves évődése, perlekedése, tulajdonképpen a szerelem maga zanzásítva egy napba, illetve két felvonásba.

A két fiatal színész nyájas és réveteg, dühös és harcos, kétkedő és reménykedő, mint amilyen a szerelem. Kettejük közül Sallai Nóra egy leheletnyivel meggyőzőbb és valóságosabb, mint játszótársa, de a duó előadása képes elhitetni a nézővel, hogy amit lát, az akár lehetne valóság is. Nem az, de hű mása annak.

Mégis, a mű annyira egyszerű, hogy ha ezt az irányt kívánja megcélozni a színház, az elkövetkezendő körökben tanácsosabb már fajsúlyosabb darabokkal próbálkozni, mert e kétszereplős, habkönnyű szerelmi civódásra nem biztos, hogy mindig megtelik a színház.

Az irány azonban jó. Sőt.

Szöveg: Velkei Tamás
 
Mikroszkóp színpad: Hajnalban, délben, este

Író: Dario Niccodemi
Látvány: Győrfi András
Rendező: Kautzky Armand

Színészek:
Anna: Sallai Nóra
Mario: Mesterházy Gyula