És minden megy is, mint a karikacsapás, mígnem beüt a ménkű egy asszony képében. De mi is Kandid Kasztorovics megoldása a megoldhatatlanra? Amikor már úgy fest, nincs menekvés, az utolsó szuszt is kifacsarják főhősünkből a hitelezők, merész ötlettől vezérelve Tarelkin beszerez vidéken egy halotti bizonyítványt, bizonyos Kopilovét. Ezután nincs más teendője, mint beavatni házvezetőnőjét, álruhát ölteni, majd a puritán szoba közepére egy koporsót állítani. A faládát meg teletömi jó adag többhetes döglött hallal. A megrendezett temetés után csak egy dolga marad(na): éldegélni Kopilovként, és bosszút állni szívtelen főnökén, Varravin udvari tanácsoson.
A hitelezők, a tanácsos, még a rendőrség eszén is túljár, amikor betoppan Kopilov volt felesége, három gyerekével, és állítja: Tarelkin bizony nem Kopilov. A pórul járt csaló a fogdában várja sorsa jobbra fordulását…
Az 1869-ben íródott komédia görbe tükröt állít a kor orosz társadalmának, kíméletlenül tárja elénk a burjánzó korrupciót, a hajbókolást, a rangkórságot, az ostobaságot, az együgyűséget. Ugyanakkor üzenete egyértelmű: a szegény sorsú ügyeskedjen bárhogy is, sorsát nem kerülheti el, ugyanakkor a befolyás sok mindent képes elkendőzni.
Az Örkényben megszokott puritán díszlet fogadja a nézőt, fehér falak, pár szék, egy asztal és a koporsó az összes kellék. A tér csöppnyit változik csak a második felvonásra, amely a rendőrségen játszódik. Ekkor egy alagsori irodában zajlik a cselekmény, amelyet hiányos lépcsőfokokon lehet megközelíteni (a lépcsősor többször is a meghunyászkodás, illetve a megaláztatás eszközévé válik).
Mácsai Pál igényes szellemessége átitatja a darab minden percét, kiválóan instruálja és mozgatja színészeit, ami nem is oly könnyű, lévén minden művész több szerepet játszik. Fokozva mindezt, előfordul, hogy csak perceik maradnak az átöltözésre. Csak a két főhős nem vált szerepet, ők viszont a nézők szeme láttára öltenek álruhát, Debreczeny Csaba Tarelkinből válik Kopilovvá, míg Epres Attila, hogy felfedje Tarelkin titkát, rokkant katonának adja ki magát.
A szereporgia kiváló lehetőséget nyújt a színészeknek a lubickolásra, akik lubickolnak is. De mind közül kiemelkedik Vajda Milán rendőrbiztosa: a kacagtató tuskó, törtető fakabát a darab legemlékezetesebb alakítása.
Remek ötlet a darab zenei aláfestése, a különböző dallam- és zajelemek alkalmazása, amely a szereplők lelkivilágának hű lenyomata, emellett egyedi ízt kölcsönöz Tarelkin hányattatásának érzékeltetésére. Ritka, de kitűnő elem, amikor a vallató rendőr a zenészt is felhívja a színpadra, egyedi humor forrása a civil megjelenése a színen, rövid, de velős ténykedése, dünnyögése.
Velkei Tamás
Tarelkin halála - képtelen komédia 2 felvonásban
Író: Alekszandr Szuhovo-Kobilin
Fordító: Elbert János
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Zene: Kákonyi Árpád
Díszlet: Izsák Lili
Jelmez: Nagy Fruzsina
Rendező: Mácsai Pál
Színészek:
Makszim Kuzmics Varravin, Polutatarinov Kapitány - Epres Attila
Kandid Kasztorovics Tarelkin, Szila Szilics Kopilov - Debreczeny Csaba
Antyioh Jelpigyiforovics Óh, Kerületi Rendőrkapitány - Gyabronka József
Iván Antonovics Raszplujev, Megbízott Körzeti Rendőrbiztos - Vajda Milán
Ljudmila Szpiridonovna, Brandahlisztova, Mosóné - Bíró Krisztina
Mavrusa, szakácsné - Takács Nóra Diána
Flegont Jegorics Papagájcsikov, Kereskedő - Bíró Krisztina
Csvankin, Földbirtokos - Takács Nóra Diána
Keresztély Keresztyélyevics, Unmöglichkeit, Orvos - Máthé Zsolt
Pahomov Házmester - Ficza István
Kacsala, Gyalogrendőr - Máthé Zsolt
Satala, Gyalogrendőr - Ficza István
Öt hivatalnok, Négy hitelező, Brandahlisztova három gyermeke - Bíró Krisztina, Gyabronka József, Máthé Zsolt, Vajda Milán, Ficza István
|