Nem a színészekkel van a baj, ezt néhány jelenet után gyorsan megállapíthatjuk. Minden bizonnyal maga a darab gyenge – vonható le a következtetés. Nehezen köti le a figyelmet, a rendező ráadásul az elején kissé meg is keveri a nézőt. Ám ez nem okozna problémát, a nagyobb baj, hogy unatkozunk.

Poros, avítt, egyhangú, szentimentális történet az Egy nyári éj mosolya. Ami még bocsánatos bűn is lehetne egy musical esetében, ha fergeteges dalokon, show elemeken szórakozhatna a publikum. Ehelyett azonban álmosító, nehezen befogadható, egyáltalán nem fülbemászó dalokkal operál a musical.

Országomat egy dobért, kiálthatnának a vérmesebbek, s igazuk volna: egy dobos, s néhány modern hangszer igazi életet csiholhatna a darabba, bár a dalokra még akkor is ráférne egy komoly fazonírozás. (Pedig akad a közelmúltból példa arra, amikor egy musicalt átszabtak a magyar alkotók, majd később az vált követendő etalonná a nyugati teátrumok számára…)

Az első felvonásban a néző lényegében elveszik a szereplők megismerésében és a keringő egyvelegben. A második felvonás tempósabb, a cselekmény pergősebb, végre élet, s olykor humor költözik a deszkákra. Ám ennek ellenére sem esküdnénk meg rá, hogy a megrögzött szentimentális nézőkön kívül bárki is újra jegyet vált majd a darabra.

A hibátlan színészi játék miatt azonban mindenképpen érdemes megnézni az Egy nyári éj mosolyát. Törőcsik Mari lebilincselő, „liezon” refrénű dala felejthetetlen, amely egyébként is talán a darab egyetlen igazi slágere. Nagy-Kálózy Eszter igazi díva, Kovács Patrícia szenvedélyes méregkeverő, Egyházi Géza bumfordi, darabos dragonyosa kellemes színfoltja az estének, míg Szemenyei János több dalban is megmutathatja a benne rejlő, s talán még mindig nem kellően kiaknázott lehetőségeket.

A díszlet ötletes, flexibilis, variálják is sokszor, gyorsan. Egyes részei átvilágíthatók, így a színeknek megfelelően hol festményeket imitálnak a falra, máskor fákat. A jelmezek mindegyike kimunkált darab, gyönyörködhetünk akár azokban is.
Csak a „dögöt”, azt ne várja a néző, akkor nem éri csalódás.

Egy nyári éj mosolya – Centrál Színház

Zene és dalszöveg: Stephen Sondheim
Fordította: Fábri Péter
Dramaturg: Baráthy György
Díszlet és jelmeztervek: David Farley
Zenei rendező: Caroline Humphris
Jelmez kivitelező: Andó Ildikó, Marton Diana
Rendezte: Trevor Nunn

Színészek:
Madame Armfeldt - Törőcsik Mari
Desirée Armfeldt - Nagy-Kálózy Eszter
Fredrik - Gergely Róbert
Anne Egerman - Ágoston Katalin
Henrik - Szemenyei János
Carl-Magnus Malcolm gróf - Egyházi Géza
Charlotte Malcolm grófné - Kovács Patrícia
Petra - Balogh Anna
Fredrika - Patai Anna
Frid, az inasa - Vári-Kovács Péter
Lindquist úr - Nótás György
Nordstrom asszony - Balog Tímea
Anderssen asszony - Bende Zsuzsanna
Erlanson úr - Csapó József
Segstrom asszony - Megyesi Schwartz Lúcia

Szöveg: Velkei Tamás